Az igazi énem

Türelmetlenül

Várni.
Az egyik legutálatosabb szó.
Várni. Hogy valami történjen, hogy szebb legyen minden.
Próbatétel. Az idő őrült játéka velünk. És nem tudunk tenni ellene semmit. Ezt nem tudja emberi erő felgyorsítani. Néha pedig jó lenne.
Tehetetlen vagyok, és ezt utálom. Ahogy telik az idő, egyre kevésbé vagyok toleráns az idővel. De mégis várok. Megtanulunk együtt élni vele, beletörődve.
De mégis van varázsa. Megtanít értékelni azokat, amikre várunk. Várni a kedvesre, hogy hosszú idő után újra magamhoz ölelhessem, a találkozás előtti napokban érezni a leírhatatlan szív zakatolást, majd mikor egymás karjaiban becézzük egymást, meg akarjuk állítani az időt. Ami egy egy pillanatra meg is áll…de aztán tovább repül, és csak azt veszem észre,hogy mennie kell, és újra várok. A következő pillanatban már a megszokott lassú ütemben múlik minden.
Hogy le lehet-e győzni az időt? Csak ha kitartóan várunk. Mi mást is tehetnénk…

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!