Az igazi énem

Korán csörög az óra. Fejem nehezen emelkedik fel a párnámról, miközben lassan kikászálódok az ágyból fáradt testemet vonszolva. Kávéért epekedem, majd egyre közeledik az idő,indulni kell. Nem szeretek kilépni a lakás ajtaján. Emberiszonyom van. Mindenki a saját bajával van elfoglalva, tele önzéssel, és apró megvetésekkel. Panaszkodnak. Már a buszon kezdődik. Sorra megtalálnak bajaikkal felületesen kérdeznek… Tovább »

Várni. Az egyik legutálatosabb szó. Várni. Hogy valami történjen, hogy szebb legyen minden. Próbatétel. Az idő őrült játéka velünk. És nem tudunk tenni ellene semmit. Ezt nem tudja emberi erő felgyorsítani. Néha pedig jó lenne. Tehetetlen vagyok, és ezt utálom. Ahogy telik az idő, egyre kevésbé vagyok toleráns az idővel. De mégis várok. Megtanulunk együtt… Tovább »

Mikor beléptem a váróterem ajtaján, már akkor megláttalak. A körülöttem levő zaj eltompult, és csak rád figyeltem. Hozzád léptem, és elvesztem gyönyörű szemeidben ahogy egymásra pillantottunk. Tudtam már akkor, hogy velem valami nagy dolog fog történni. Mikor egymás mellé leültünk, éreztelek. Megérintett a tekinteted, a közelséged, és,egyre jobban egy hurrikán kellős közepén éreztem magam. Végig… Tovább »